Már kevesebb mint 800 hegyi gorilla él a Földön, ezért fontos minden egyed védelme
A hegyi gorillák (Gorilla beringei beringei) a kihalás szélén élő állatok, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a „kritikusan veszélyeztetett fajok” között tartják nyilván őket. Az orvvadászat, az élve elfogás és az élőhelyük csökkenése veszélyezteti a faj fennmaradását.
Te is tehetsz valamit élőhelyük megőrzése érdekében, régi, nem használt mobiltelefonod újrahasznosításával! Nézd meg Jane Goodall üzenetét!
Bővebb információért keresd fel: http://janegoodall.hu/projektek/afrika/mobiltelefon_ujrahasznosito_kampany_2011
A hegyi gorillákat többnyire nem húsukért vadásszák, de gyakran megcsonkítják vagy megölik őket a más állatok számára elhelyezett csapdák. Az orvvadászok fejükért, kezükért és lábukért ölik meg őket, melyeket gyűjtőknek adnak el. A kölyköket házi kedvencnek próbálják eladni. A kölykök elrablása általában legalább egy felnőtt gorilla halálát is jelenti, mivel a csoport tagjai halálukig harcolnak védelméért. Azokat az erdőket, melyekben a hegyi gorillák élnek, gyorsan fejlődő emberi települések veszik körül. Az ember termőföld, élelem, faanyag utáni igénye beavatkozik a gorillák élőhelyébe utak építésével, fakitermeléssel. Az erdőirtás a hegyi gorillákat elszigetelt erdőterületekre szorítja vissza. Egyes csoportok a megművelt mezőgazdasági területeken próbálnak élelmet szerezni, tovább növelve ezáltal az irányukban mutatkozó gyűlöletet és megtorlást.
Ha a hegyi gorillák védelméről beszélünk, akkor elengedhetetlen Dian Fossey munkásságának megemlítése.
Dian Fossey amerikai etológus 18 éven keresztül tanulmányozta a hegyi gorillák viselkedését. Egy barátnőjének afrikai beszámolója és fényképei felkeltették a fekete kontinens iránti érdeklődését. 1963-ban kölcsönt vett fel, és útnak eredt Afrikába. Ugandába utazott, ahol először pillantotta meg a hegyi gorillákat. 1966-ra Fossey megszerezte a hegyi gorillák hosszú távú kutatásához szükséges forrásokat. Megfigyeléseit a Kongói Demokratikus Köztársaságban (akkori nevén Zaire), a Kahuzi-Biéga Nemzeti Parkban fekvő Kabarában kezdte, de 1967-re a politikai bizonytalanság hatására kutatásait át kellett helyeznie Ruandába.
Fossey-t a gorillák a bizalmukba fogadták
1967-ben a ruandai Ruhengeri tartományban, a Virunga-hegység egy eldugott, esőerő borította zugában létrehozta a Karisoke Kutatóállomást. A gorillacsaládok az asszony jelenlétét olyannnyira megszokták, hogy szó szerint maguk közé fogadták. A bennszülöttek által csak az „erdők magányos asszonyaként" emlegetett Dian Fossey naponta hosszú órákon át ült közöttük, és a látottakból később feljegyzéseket készített. Tapasztalatait a „Gorillák a ködben” című könyvében publikálta. Amikor 1970 januárjában a Bob Campbell által készített fotója megjelent a National Geographic Magazine címlapján, Fossey egy csapásra világhírű lett. Ismertsége nagy nyilvánosságot hozott a végveszélyben lévő hegyi gorillák megmentése ügyének, valamint annak, hogy meggyőzze a nyilvánosságot arról, hogy a gorillák nem olyan veszélyes teremtmények, mint ahogy azt a filmek és könyvek lefestik. A fényképek, melyeken a Peanuts nevű gorilla megérinti Fossey kezét, az ember és a vad gorillák közti első békés kapcsolatot örökítik meg. Az állatokkal való rendkívüli kapcsolata, valamint foglalkozásterápiai szakmai háttere megszüntette az agresszív vadállat hollywoodi King Kong- mítoszát.
Fossey erősen támogatta az „aktív természetvédelmet”—például az orvvadászok elleni fellépést és a természetes élőhely megőrzését —az „elméleti természetvédelemmel” szemben, mely a turizmus elősegítését is tartalmazta. Ellenezte az állatkerteket is, mivel az egyes állatok befogása gyakran a csapat vagy család más tagjainak megölését is eredményezte. Nagyon sok állat nem élte túl a szállítást, az állatkertekben a szaporodási és a túlélési arány gyakorta alacsonyabb volt a természetben megfigyeltnél. 1978-ban, egy alkalommal Fossey megpróbálta megakadályozni két fiatal gorilla, Coco és Pucker elszállítását Ruandából a Kölni Állatkertbe. Úgy értesült ugyanis, hogy elfogásukkor 20 felnőtt gorillát öltek meg. A két fogoly gorillát elfogóik Fossey gondjaira bízták, hogy elfogásukkor szerzett sérüléseiket kezelje. Nagy nehézségek árán sikerült viszonylag jó egészségi állapotra hoznia őket. Ezután Kölnbe szállították a gorillákat, ahol kilenc évig éltek fogságban, majd mindketten, ugyanabban a hónapban elpusztultak. Fossey véleménye szerint az állatoknak emberek szórakoztatása céljából történő, „börtönben” (állatkertben) tartása etikátlan.
Fosseynak köszönhető, hogy az Európai Közösség felülvizsgálta egy tervét, mely a gorillák természetes élőhelyének egy részét mezőgazdasági területekké alakította volna át, melyeken pyrethrum növényeket termesztették volna. Erőfeszítéseinek eredményeképpen a park tervezett határait a 3000 m-es magasságról a 2500 m-es magasságra vitték le.
Fossey kedvenc gorillájával, Digit-tel
Amikor 1978-ban az orvvadászok kedvenc gorilláját, Digitet 20 dollárért lefejezték, létrehozta a Digit Alapítványt, melynek célja források előteremtése volt az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezésére.
Fosseyt 1985. december 26-án faházának hálószobájában brutálisan meggyilkolták, elkövetőjének személyazonosságát a mai napig homály fedi. Manapság úgy vélik valószínűtlen, hogy gyilkosai orvvadászok voltak. Elterjedtebb az a nézet, hogy azok ölték meg, akik akadálynak tekintették őt a gorillák turisztikai kihasználásának útjában. Dian Fosseyt a ruandai Karisoke Kutatóközpont területén temették el, azon a helyen, melyet ő maga alakított ki elpusztult gorilla barátainak sírhelyéül. A gorilla temetőben Digit, az 1978-ban megölt gorilla hím mellett helyezték örök nyugalomra. Sírfeliratán ez áll: "Senki sem szerette nála jobban a gorillákat". Dian Fossey-nak köszönhetően napjainkban legalább kétszer annyi gorillacsalád él Ruandában, mint a 70-es években.
Dian Fossey Gorilla Alapítvány
A Digit Alapítványt ma már Diín Fossey Gorilla Alapítványnak nevezik. Az alapítvány célja, hogy védelmezze az utolsó hegyi gorillákat közép-afrikai élőhelyükön. Az alapítvány a kezdetekben orvvadászok elleni járőrözésre, tudományos kutatásra, és az állatok orvosi ellátására gyűjtött adományokat. Az erőfeszítések ellenére a gorillákat leginkább veszélyeztető helyi közösségek hozzáállása változatlan maradt. Az alapítvány ma már hosszú távú megoldásokat igyekszik találni, úgy, hogy figyelembe veszi a helybéliek szükségleteit, ezzel próbálja garantálni a gorillák fennmaradását.
Ahogy Fossey mondta: "A gorillák sorsa azoknak a kezében van, akikkel közös örökségen, Afrika földjén, hegyi élőhelyükön osztoznak"
.
Jelenleg Ugandában folyik gorilla-számlálás, mely 9 hónapig tart majd. Az alkalmazott módszer a bélsár minták genetikai elemzése. Ennek segítségével elkerülhető, hogy egy egyedet többször is számba vegyenek. Egy hegyi gorilla átlagosan 1 millió dollár éves turisztikai forgalmat jelent az ugandai államnak. Éppen ezért lenne fontos az ugandai kormánynak is, ha minél nagyobb lenne a gorilla populáció az országban.
Mindenképp figyelmetekbe ajánlom a Gorillák a ködben című filmet. A film főszereplője Sigourney Weaver, aki a film forgatása után a Dian Fossey Gorilla Alapítvány támogatójává vált, jelenleg az alapítvány tiszteletbeli elnöke.
Dian Fossey
Hozzászólások