• A műanyag zacskóknak világszinten mindössze 1%-át hasznosítják újra, mert olcsóbb az újak előállítása, mint a használtak feldolgozása
• 1999-ben 14 millió fát vágtak ki csak azért, hogy azokból 10 milliárd papír-bevásárló zacskót készítsenek.
• Évente kb. 10 millió tonna műanyag hulladék kerül a tengerekbe, óceánokba
• Többszázezer bálna, teknős és más tengeri emlős pusztul bele minden évben abba, hogy tévedésből tápláléknak nézik és megeszik az emészthetetlen műanyag hulladékokat.
• A szárazföldön ugyanilyen sorsra jutnak szarvasmarhák, kecskék és egyéb emlősállatok, amikor legelészés közben véletlenül megeszik a műanyag zacskót.
• A műanyag zacskók nem komposztálódnak. A Nap hatására fotodegradálódnak, melynek során apró, mérgező darabra hullanak, így szennyezik a földet és a vizeket.
• Minden egyes újrahasznosítható bevásárlótáska 1000 műanyag zacskót helyettesíthet az élettartama során. Megéri az árát is, hiszen már néhány 100 Ft-ért lehet vászontáskát kapni egyes boltokban.

A lebomló szatyroknak két fajtája létezik. Az egyik csoportba a kukoricakeményítőből vagy például tejsavból előállított úgynevezett polilaktid tartozik, amely komposztálás során valóban lebomlik. A piacon azonban nem ez, hanem az „oxo-biodegradációs" műanyagok vannak túlsúlyban.

Utóbbiak is megkapták a környezetbarát minősítést, pedig a bomlás ezeknél nem természetes, hanem a bomlást megindító adalékanyag segítségével történik, amelyet már gyártás során az anyaghoz adnak. Hátrányuk, hogy fény vagy oxigén hiányában nem bomlanak le, vagyis szemétlerakóba vagy kerti komposztálóba nem tehetőek. Amikor egy műanyag táskán azt a feliratot látjuk, hogy biológiai úton lebomló, az esetek 90%-ában ez utóbbit jelenti.

A fenti tények miatt célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a műanyag zacskók élővilágra gyakorolt káros hatásaira, és környezetbarát alternatívát mutassunk. Használjunk vászontáskát. Ugyanolyan praktikus, környezetbarát, és még "divatozhatunk" is vele!