765
Attribute Type Value

Kezdőlap / Magyarország állatvilága / Halak / Magyar bucó

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Magyar bucó (Zingel zingel)

Fokozottan védett
Eszmei értéke: 100 000 Ft

Címkék: Magyar bucó , fokozottan védett állat , halak , Hortobágyi Nemzeti Park , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

A Duna és a Dnyeszter vízrendszerében található meg ez a nagy természeti értéket képviselő, egyre szűkülő elterjedési területet magáénak tudható halfaj. Magyarország vizeiben nemcsak őshonos, hanem a faj kialakulása és elterjedése is a Duna-medencében ment végbe. Magyarországi élőhelyeként ismert a Mosoni-Duna, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Tisza, a Szamos, a Keleti-főcsatorna, a Hármas-Körös, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös és a Maros folyó.

Méretét tekintve 20–30 cm és nagyon ritkán 50 centiméter hosszúságot is elérő fenéklakó hal. Orsószerűen megnyúlt a teste, melynek keresztmetszete csaknem henger alakú és a farok felé folyamatosan vékonyodik. Keskeny faroknyele rövidebb, mint a második hátúszó tövi részén mért távolság. Felülről lapított hosszúkás a feje, mely háromszög alakot formáz. Szeme nagy, egymástól függetlenül tudja mozgatni és orrához viszonyítva átmérője fele olyan nagyságú. Szája testéhez viszonyítva nem nagy és a nyílása alsó állású. Közepes méretű, kopoltyúfedő hátsó peremén erős tüske található, az elő kopoltyúfedő hátsó része fogazott. Pikkelyei apróak, érdesek és erősen tapadnak, 83-95 darab van az oldalvonalán egy sorban. Két hátúszója távol helyezkedik el egymástól, az elsőben 13-15 tüskés, a másodikban 16-20 lágy elágazó sugár van. Nincs úszóhólyagja. Háta és oldalai sárgásbarnák, benne 6-7 elmosódott sötét sávval vagy folttal tarkított rész színesíti. A hasának színe ezektől eltérően fehéres.

A folyóvizekben az erősebb és gyengébb áramlásban fordul elő, mivel az áramlásmentes területekről elhúzódik. Magas oxigénigényű reofil halfaj, példányai a folyók medrében, a parttól viszonylag távol keresik táplálékukat. Életmódjához igényli a nagy vízteret, ezért a kisebb folyóvizekben nem tud megélni. Tavakba kerülése esetén elvándorol vagy elpusztul. Mozgása szakaszos, hirtelen kifutásokból és pihenő szakaszokból áll. Táplálékát a görgetett hordalékból szedegeti össze és étrendjét az apróbb fenéklakó szervezetek, puhatestűek, férgek, lárvák esetleg szerves törmelék, halikra és halivadék jelenti.

Szaporodása március végétől májusig tart. Előre elkészített fészekgödörbe a folyók erősebben áramló homokos és sóderes szakaszain ívik. Ikrái 1,5 mm nagyságúak és egy nőstény körülbelül 5000 darabot rak le belőle. A megtermékenyített ikra a fészekre rárakott vékony kavicsréteg alatt fejlődik egészen kikelésig.

A vízszennyezésekre kevésbé érzékeny mégis jelentősen lecsökkent az állománya. A folyókon megépülő vízlépcsők lassú áramlási viszonyokat hoznak létre és ez miatt veszélyeztetik az állományát. A duzzasztók felső szakaszán nem találja meg életfeltételeit és szaporodásához szükséges iszapmentes aljzatot is elveszíti.