Vetési varjú (Corvus frugilegus)
Elterjedési területe Eurázsia nagy része. A Kárpát-medencében gyakori fészkelő. Betelepítették Új-Zélandra is. Hazánkban a síkság és a dombvidék telepes fészkelője. Télen a kelet-európai populációk telelő tömegei szállják meg a Kárpát-medencét. Ezek a telelő tömegek október végén érik el hazánkat, s az idő enyhülésével február végén, március elején indulnak vissza fészkelő területeikre. Magyarországon sok varjú csak téli vendégként érkezik, általában október 14-17-e között jelennek meg.
Nagysága kb. 45 cm, szárnyfesztávolság 81–99 cm, súlya 300–340 g. Egyöntetű fekete színezetű énekesmadár. A tollazat bizonyos szögben fémes csillogású. Az öreg madarak csőrtöve körül kikopaszodott, csupasz felület található, míg a fiatalok csőrtöve is tollas. Csőre szintén fekete. A nemek hasonlóak.
Gyakran hatalmas, akár többezres kolóniái is kialakulhatnak. Költési időszakon kívül elsősorban mezőgazdasági területeken találkozhatunk vele, de felkeresi a szeméttelepeket és a városi kerteket, parkokat is. Elsősorban állati eredetű táplálékot, nagyobb termetű rovarokat, apró emlősöket fog. Szívesen gyűjt magvakat, de gyakran keresgél hulladék után is, és a dögöt sem veti meg. A szántásokban a magok elfogyasztásával károkat okoz, de a különböző bogarak, férgek elfogyasztásával hasznot is hajt a mezőgazdaságnak. A vetési varjak általában 18-19 évig élnek, de néhány példány több mint 20 évet is megél. Intelligens madarak, és a papagájokhoz hasonlóan képesek hangokat, emberi beszédet utánozni.
Fészkét általában nagy magasságban, fák csúcsában építi vékony ágakból. Belsejét finomabb növényi szálakkal, állatszőrrel béleli. A tojó egyedül kotlik – 16-18 napig –miközben párja eteti. A fiókák 28-30 napig maradnak a fészekben, őket a szülők közösen nevelik.
A kék vércse és a vetési varjú "kapcsolata" nagyon jó példája annak, hogy az ökoszisztéma milyen érzékeny és összefüggő rendszer, és ha valahol beavatkozunk, nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen közvetett hatást érünk el egy másik területen vagy fajnál. A kék vércse visszaszorulása ugyanis részben annak rovására írható, hogy a vetési varjú állománya jelentősen visszaesett, mivel ez utóbbit kártevőként tartották számon, és kíméletlenül irtották. A kék vércsének viszont a léte függ a vetési varjútól, hiszen annak fészektelepeit használja költéshez. A vetési varjúfiókák már májusban kirepülnek, a kékvércse csak ezt követően rakja le a tojásait a varjúfészekbe.
Ezért a kék vércse telepek előfordulása kifejezetten a varjútelepekhez kötődik, de mivel számuk elenyésző a varjakéhoz képest, nem jelentenek konkurenciát a fészekfoglalás szempontjából. A kék vércsék néha magányosan is előfordulnak, de ilyenkor sem saját építésű fészekben költenek, hanem leginkább a dolmányos varjúéba vagy a szarkáéba költöznek be.
A fajt veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – a kék vércsével együtt – a 2009-es év madarának választotta.
