700
Attribute Type Value

Kezdőlap / Nemzeti parkok és élőviláguk / Hortobágyi Nemzeti Park / Védett és fokozottan védett állatok / Kétéltűek / Zöld varangy

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Zöld varangy (Bufo viridis)

Védett
Eszmei értéke: 2 000 Ft

Címkék: Zöld varangy , védett állat , kétéltűek , Hortobágyi Nemzeti Park , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

A zöld varangy Közép- és Kelet-európai illetve Nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Svájcban a faj kihalt, de az utóbbi években telepítés eredményeként ismét előfordul. Magyarország területén sík- és dombvidékeken sokfelé előfordul, de a magasabb hegyvidéki területeket már nem kedveli (az elterjedési területének déli részein azonban akár 2000 méterig is felhatol). Gyakran lehet találkozni vele emberi környezetben, településeken, kertekben, szántóföldek szegélyzónáiban is. Megtalálható a sík-, domb- és hegyvidéki, az erdős, bokros, sztyeppi, félsivatagi, sivatagi és mocsaras területeken egyaránt. Hazánkban elsősorban a sík, többnyire homokos talajú élőhelyeken fordul elő.A nagyon száraz élőhelyeken elterjedése az „oázisokra” korlátozódik, ahol a szaporodásához szükséges víztér jelen van, és a mikroklíma is jobban megfelel számára. Szaporodása időszakos és állandó édesvizű és szikes vízterekben: tavakban, víztározókban, pocsolyákban, mocsarakban, patakokban, folyókban és csatornákban egyaránt.

A zöld varangy erőteljes testfelépítésű, testhosszúsága elérheti a 12 cm-t is, azonban ennél többnyire kisebb, a nőstények 9-10 cm-esek, a hímek kisebbek, 7-8 cm közöttiek. A feje rövid, szélesebb, mint amilyen hosszú. A hímeknek külső hanghólyagja van (torkuk kékes árnyalatú). Hátbőrük kevéssé szemölcsös, dudoros. Szürkés vagy olívzöld, esetleg sárgás alapszínén egymástól jól elkülönülő, határozott körvonalú zöld vagy olívzöld foltok sorakoznak, helyenként vörös vagy narancsvörös pettyekkel (mirigypontok) díszített. A nőstények foltjai többnyire élénkebb színűek, jobban elkülönülők. Néha a hátoldal foltjai alig látszanak, ilyenkor hasonló a barna varangyhoz. A hasoldal szürkés színű. Hátsó végtagjai valamivel hosszabbak, mint az elülsők. A frissen kelt ebihal 3-4 mm-es, majd elérheti akár az 50 mm-t is,fekete színűek.

A zöld varangy igen jól tolerálja a magas hőmérsékletet, a számára elviselhető legmagasabb hőmérséklet megközelíti a +40 ºC-t. Jól viselik a kiszáradást is, azonban ha elveszítik testük víztartalmának mintegy 50%-át, elpusztulnak. A száraz területeken éjszakánként felkeresik a vizes helyeket, hogy pótolják az elvesztett vízmennyiséget. Elsősorban szürkületben és éjjel aktív, napközben általában elrejtőzik, de alkalmanként a nappali órákban is megfigyelhető. Olykor maga ásott kis mélyedésekbe rejtőzik, de felhasználja a rágcsálók földalatti járatait, vagy a farönkök, kövek alatti üregeket is. A szaporodási időszakban nappal aktív. A szaporodóhelytől messzire, akár 2-5 km-re is eltávolodhat. Elterjedési területének déli részein nem hibernál, másutt viszont igen. A hibernációja szárazföldi búvóhelyeken egyesével vagy csoportosan történik, de ritkán előfordul, hogy a vízben telel. Lakott területeken elfoglalhatja a pincéket, fatárolókat, vízóraaknákat. Az elterjedési terület meleg, száraz, déli részein viszont nyári nyugalmi periódusa van. A tavaszi szaporodási időszak kezdete a helyi klimatikus körülményektől függően februártól júliusig tart.

A frissen átalakult kis varangyok tömegesen jelennek meg a vizek partján, gyakran látni, hogy távolodásuk során is együtt maradnak. Kezdetben igen apró rovarokat, ugróvillásokat, atkákat és legyeket fogyasztanak. A kifejlett zöld varangyok nagyrészt hangyákkal táplálkoznak, de emellett pókokat, más rovarokat is elfogyasztanak.

Hazánkban általában április-május hónapban szaporodik. A hímek versengenek egymással a nőstényekért, de nőstény általi hímválasztást is megfigyeltek. A hímek sötétedést követően pirregő hangon énekelnek (de gyakran hallani őket nappal is). Gyakran kórusban énekelnek. Párzáskor a hím a nőstényt hónaljtájékban karolja át. Előfordul, hogy kis vízterekben csoportosan raknak petét. A petéket többnyire 2-2 sorban rakják le a dupla zsinórban, amelyet vízinövények köré tekernek. A nőstény által lerakott 2-7 m hosszú petezsinórok akár 10000-12000 petét is tartalmaznak. A peterakás 1-2 óra alatt lezajlik, majd elhagyják a vizet. Az ebihalak napközben a sekély vízben kutatnak kezdetben elhalt növényi részek és algatáplálékuk után, éjjel viszont lehúzódnak a mélyebb rétegekbe.

A kétéltűeket érintő kedvezőtlen globális jelenségek a zöld varangy állományait is csökkenthetik, így pl. a globális felmelegedés, az UV-B sugárzás emelkedése, illetve a kitridiomikózis terjedése. A faj fennmaradását veszélyezteti az élőhelyek, szaporodóhelyek átalakulása, eltűnése, a növényvédőszerek használata, a vízszennyezés, a folyamatos szárazodás, és az utak gépjárműforgalma miatt bekövetkező gázolások számának emelkedése. Ez utóbbi mérséklésére számos országban végeztek beavatkozásokat (ökológiai átjárók kiépítése).