356
Attribute Type Value

Kezdőlap / Nemzeti parkok és élőviláguk / Hortobágyi Nemzeti Park / Védett és fokozottan védett állatok / Madarak / Kenderike

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Kenderike (Carduleis cannabina)

Védett
Eszmei értéke: 10 000 Ft

Címkék: Kenderike , védett állat , madarak , Hortobágyi Nemzeti Park

Skandinávia északi felének és Izland kivételével egész Európában fészkel. Költ Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is. Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori madár. Kedvelik a nyílt élőhelyeket, fiatal ültetvényeken, bokros területeken, erdőszélen, erdei tisztásokon fordulnak elő. Ember által lakott területeken, parkokban, temetőkben, kertekben is előfordulnak, főleg a ’60-as évektől kezdődően. Bár síkvidéki fajnak számít, Európában 2300 m tengerszint feletti magasságban is látták már. Magyarországon elég gyakori fészkelő, részben állandó és telelő madárcsapatok vannak, a fészkelő állomány nagyságát 60 000-100 000 párra becsülik. Az ország egész területén megtalálható, de leggyakrabban a Dunántúli-dombságon és a Dunántúli-középhegységben és Északi-középhegységben tűnik fel.

Apró, társas, mozgékony pintyféle.Testhossza 12,5–14 centiméter. A tojók és a fiatalok jellegtelen színezetűek: felső testrészük barna, testalja barnássárga, az elsőrendű evezők és a farktollak fehér szegélyűek, mellükön és a fejtetőn sávozottak. Nászruhában a hím könnyen felismerhető kárminvörös fejtetőjéről és begyéről, fehéres torka barnán sávozott. Nászidőszakon kívül a hím melle halványpiros. A nőstény tollazatában nincs vörös szín.

Kis és közepes méretű magokat fogyasztanak, nagyon kevés gerinctelennel egészítve ki étrendjüket. Különösen kedveli a félig érett magvakat, nyáron például a gyermekláncfű termését. Télen a kenderikék csapatokba verődve járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezsgyék közelében táplálkoznak. Költési perióduson kívül és télen is nagy, vegyes csapatokat alkotnak más magfogyasztó madárfajokkal együtt. Ugyancsak csoportosan vonulnak és éjszakáznak is. Költési időben territoriális madár, leggyakrabban magányosan költ, bár előfordul, hogy 2-12 szomszédos pár kis fészkelő „kolóniát” alkot, fészkeiket 1-2 méterre helyezve egymástól. A kenderike énekének nincs területvédelmi szerepe, és jórészt egész évben hallható. Az észak-, kelet- és közép-európai populációk vonulók, míg a nyugat-európaiak csak részleges vonulók. A Dél-Európában élő populációk nem vonulnak.

Fészkét vadrózsa- vagy galagonyabokorban, borókában, fiatal lucfenyő ágai között, szőlőtőke alkalmas hajlatában, mindig alacsonyan, néha alig arasznyira építi a talajtól. A párok kora tavasszal alakulnak ki, és csakhamar megjelennek a kiszemelt költőhelyen. Szaporodási rendszerükre a monogámia jellemző, nagyon ritkán a poligínia. A hím egy kiemelkedő ponton gyakran és hosszan énekel. Amikor párja már a fészek helyét keresi, énekelve biztosítja a revírjét. A fészek száraz növényi szálakból, háncsdarabkákból, finom gyökerekből, néha mohából épül, a csészét finom gyökérszálakkal, szőrszálakkal béleli. A fészekalja 5-6 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik. A hím többnyire a közelben tartózkodik, és ha párja elhagyja a fészket, nyomban mellé szegődik. A fiókák 10-12 nap alatt kelnek ki. A tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet. A fiókák 11-13 napos korukban hagyják el a fészket. Szüleik még legalább tíz napig etetik és gondozzák őket.

Állománya Európában stabil. Itthon sem fenyegeti veszély, de élőhelyeinek megszüntetése a helyi populáció csökkenését okozhatja. Szerepel az IUCN Vörös Listáján.