Nincs tüdeje , mégis kövekre, mangrovegyökerekre mászik fel, hogy rovarokat fogjon. A fejében található "vízzsák"-ban raktározott vizet visz magával , ez a víz tartja nedvesen a kopoltyúlemezeket.
Ez a különleges halfaj, Afrika körüli trópusi és szubtrópusi vizeiben, az Indiai óceánban és keletre Indonéziáig és Ausztráliáig megtalálható. Igen gyakori jelenségek a mangroove mocsarakban, hiszen ők azon ritka fajhoz tartoznak, akik könnyen feltalálják magukat a szárazföldön is. A szemforgató halnak vagy kúszógébnek (Periophthalmus barbarus) nincs tüdeje. Amikor a szárazföldön tartózkodik, leszűkülnek a kopoltyúnyílások. A fejében található "vízzsák"-ban raktározott vizet visz magával, ez a víz tartja nedvesen a kopoltyúlemezeket. A fejbőre képes a légköri oxigént is felvenni, farokrészének véredényei pedig a vízből vesznek fel oxigént.
Vadászterülete inkább a szárazon van, mint a vízben. Mellúszójának töve nagyon izmos, a mellúszók karokra emlékeztetnek. Segítségükkel saját testhosszának a háromszorosát ugorja (akár 60 cm-t), vagy kényelmesen "sétálgat" a szárazföldön. A függőlegesen álló mangrovegyökereken még egy méter magasságra is felkúszik. Hasi úszójával szilárdan támaszkodik. Perceken belül újra vissza kell térniük a vízbe, hogy benedvesítsék a bőrüket és vizet raktározzanak el ismét . Amikor visszatér a vízbe, elsőként fejének oldalsó részeit meríti be, így tölti fel a "vízzsákot".
Igen jól mozgatható és elforgatható szemei a fejtetőn ülnek. Nagyon jól látnak, szemük alkalmazkodott a víz és a levegő fénytöréséhez. Erősen kidülledt szemeikkel minden irányba körülnézhetnek, ezért kapták a szemforgató nevet. Veszély esetén visszaugrik a vízbe, ha erre nincs lehetősége, akkor beássa magát az iszapba, így rejtőzik el.
Hozzászólások