Keleti sün (Erinaceus concolor)
Ausztriától Nyugat-Szibériáig, Lengyelországtól a Földközi-tengeri melléken át egészen Törökországig megtalálható, Korfu, Kréta és Rhodosz szigetén is. Magyarországon elterjedt, erdőkben, mezőkön, nádszegélyekben és nagyvárosok parkosított részein egyaránt megtalálja életfeltételeit. Előnyben részesíti a gazdag aljnövényzetű területeket. Vackát a fagyökerek közti üregekben, kőhalmok, és farakások alatt készíti.
30-35 cm hosszú, zömök testű, rövid, vaskos végtagokkal rendelkező, 4-5 cm farokhosszúságú állat. Feje előrefelé keskenyedik, és a hegyes alsó ajkat messze meghaladó, cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüskék alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. Hátát fedő tüskéi megvastagodott szőrképződmények, melyek mindegyikén - sötétbarna tövüktől fehér hegyükig - barna és fehér csíkok váltogatják egymást. A homlok, fej, nyak és végtagszőrök barnák. Hasa barnásszürke, néha szinte fehér.
A nappalt többnyire fészkében tölti, csak a szürkület beálltával indul tápláléki keresni. A párzási idő kivételével a felnőtt állatok magányosan élnek. A táplálkozó területen összetalálkozott egyedek dulakodással, lökdösődéssel próbálják elriasztani a vetélytársat a birtokba vett helyről. A hazai rovarevők között csak a sün alszik téli álmot. Amikor a levegő hőmérséklete 8 Co alá süllyed, megkezdődik a sünök megszakítás nélküli többhónapos letargikus állapota, amely során a telelő egyed testhőmérséklete 5 fok alá süllyed. Belső szabályozórendszere segítségével a zsírtartalékok felhasználásával képes a téli álom hónapjaiban kiegyenlítetten alacsony szinten tartani a testhőmérséklet. A tavaszi ébredés a levegő hőmérsékleték 15 Co-ra emelkedésekor következik be. A nyár vége táján születő sünfiókáknak kevés az esélye, hogy a hidege táplálékhiányos idő beálltáig elegendő zsírt halmozzanak fel szervezetükben, így az ilyen egyedek első életévükben csak a rövid telet képesek átvészelni. Az első telelést túlélő sünök már jóval nagyobb biztonságban vannak; így a rovarevők között példátlanul magas, 10-12 éves kort is elérhetnek.
A sünt a zsákmánykeresésben elsősorban kifinomult szaglása segíti, ennek megfelelően agyának szaglóközpontja tekintélyes méretű. hegfontosabb táplálékállatai a földigiliszták, csigák és rovarok; alkalomadtán kisebb gerinceseket (békákat, gyíkokat, madárfiókákat) is fogyaszt. Különösen az őszi súlygyarapítás időszakában egészíti ki alapvető táplálékát gyümölcsér döghúsfogyasztással. A szakirodalom szerint a sünök sikerrel ejtek el mérges kígyókat is, ennek azonban Magyarországon, a viperák visszaszorulása miatt aligha lehet jelentősége.
A párzási idő a tavaszi ébredést követő hetekben kezdődik, és több hónapig elhúzódhat. A hím hosszú órákig udvarol a kiválasztott nősténynek, míg a nehezen megközelíthető partner hajlandónak mutatkozik a párosodásra. Az aktus után a hüvelybe juttatott speciális fehérjecsomó megakadályozza, hogy más hím eredményes kapcsolatot létesítsen a nősténnyel. A sünök évente általában egyszer (korai tavasz esetén kétszer) kölykeznek. A megtermékenyítést követő 6. héten jönnek világra a vak újszülöttek, amelyek hátát ekkor még puha tüskék borítják (így a kicsik tüskeruhája a világra jövetel során sem sérti meg a szülőcsatorna falát). A nőstény ellésenként átlagosan 5-7 utódnak ad életet, amelyeknek súlya ekkor még mindössze 15-25 g. A fiatalok szeme kéthetes korukig zárt, végleges tüskeruhájuk pedig mintegy 4 hét alatt fejlődik ki. A fiatalok kb. kéthónapos korukig maradnak anyjukkal, a közös portyázások közben füttyszerű hívóhangokkal kommunikálnak. Ivaréretté a születést követő évben válnak.
A sajátos védekezési viselkedésük miatt különösen ki vannak téve a közúti gázolásoknak, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve összegömbölyödnek, ahelyett, hogy futni próbálnának. Az óvatos szürkületi vezetés sok sün életét mentheti meg.