Az ízeltlábúak hormonjai szabályozzák a növekedést, a vedlést, a belső környezet állandóságát, a szaporodási időszakban átállítják a szervezet működését. Az ízeltlábúakban a neuroszekréciós sejtek mellett már belső elválasztású mirigyek is vannak.

A rovarok agyában csoportosuló neuroszekréciós sejtek egy belső elválasztású mirigyet aktiváló agyi hormont termelnek. Ez a belső elválasztású hormon az agyi hormon hatására megkezdi a vedlési hormon elválasztását. Ennek a hormonnak a lárva bábozódását és a rovar kibújását serkentő hatása van. Ezzel párhuzamosan egy másik belső elválasztású mirigy juvenilis hormont termel. Ez a hormon a lárva átalakulását késlelteti, a rovar szervezetét fiatalkori állapotban igyekszik megtartani. A vedlési- és a juvenilis hormon egymással ellentétes hatása szabályozza a rovar átalakulásának egészséges lefolyását. Az egyes lárvafejlődési szakaszokban a vedlési hormon emelkedő szintje váltja ki a vedlést. A vedlési hormon termelődését a juvenilis hormon termelődése váltja fel, ez megakadályozza a bebábozódást, így a lárva a vedlés után a következő lárvafejlődési szakaszba kerül. Az egymást követő szakaszokban egyre kisebb mennyiségben termelődik a juvenilis hormon, a bábállapothoz érve termelődése teljesen megszűnik. A vedlési hormon hatására kialakul a báb, amelyből a későbbiekben kibújik az imágó (kifejlett rovar).

A rovaroknak lehetnek olyan speciális kémiai anyagaik, amelyekkel egy fajon belül az egyedek egymás viselkedését vagy életműködését szabályozzák. Ezeket feromonoknak nevezzük.