924
Attribute Type Value

Kezdőlap / Magyarország állatvilága / Ízeltlábúak / Piros / Lápi szitakötő

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Piros / Lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis)

Címkék: Piros / Lápi szitakötő , védett állat , ízeltlábúak , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

Európa középső részén honos a faj, a skandináv országok déli részétől a mediterrán övezet északi szegélyéig terjed areája. A déli, dél-keleti területeken ritkábbak a friss adatok, viszont Törökországban ismert egy elszigetelt populáció. A jelenlegi elterjedési terület súlypontja Közép-Európa: Németország, Lengyelország, Ausztria és Magyarország.
Hazai előfordulási adatok főleg síkvidéki állóvizekről, tavakról, kisvizekről, holtágakról, bányatavakról vannak, a Dunántúlról és az Alföldről egyaránt.

A faj főként kisvizek lakója: síklápok, holtágak, morotvák a kedvelt előfordulási helyei, ahol többnyire tőzeges alzat, huminanyagokban gazdag, barnás víz és általában nádas és gazdag hínárvegetáció is található. Nagyobb állóvizek esetében is az ilyen jellegű helyeket kedveli, például a nádasokba zárt kisebb belső tavakat. Gyakran található meg kolokános víztestekben, az Aeshna viridishez (Zöld acsa) társulva. Esetenként tiszta vizű bányatavakban is megtelepszik.

A nyugati irodalom szerint tápanyagban szegény, enyhén savanyú, tőzeges, sekély, könnyen felmelegedő vizekben él. Jelenlegi ismereteink szerint kétéves lárvális fejlődésű. Az egyes generációk között jelentős népességbeli eltérés is lehet. Ezen túl is jelentős, alkalmasint gyors ingadozások figyelhetők meg a populációs trendekben. A korán kibújó fajok közé tartozik, az áttelelő lárvák utolsó stádiumban várják az átváltozásra alkalmas időt, mely május elején szokott általában bekövetkezni.

Az imágó május-június folyamán repül. Elég feltűnő látvány a világos szárnycsúcsú és homlokú, a hetedik potrohszelvényén élénk sárga foltot viselő, messziről egyébként sötét összhatást mutató adult hím állat. Főleg a hímeket lehet megfigyelni, amint a víz felszínéről kiálló száraz ágra, vagy más növényi részre szállnak őrhelyet foglalni. Érett nőstényeket leginkább párosodás, illetve tojásrakás közben lehet megfigyelni. (Tojásrakás közben a hím a nőstény fölött lebegve tartja távol a fajazonos hímeket és más betolakodókat.)

A faj számára leginkább élőhelyeinek elvesztése, - a folyók szabályozása, lápos területek lecsapolása, a kisvizek megszűnése és/vagy elszennyeződése, a meglévő holtágak intenzív halasítása - végzetes.