Kis kárókatona (Phalacorcorax pygmeus)
Dél-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, Jáván és Borneóig honos. Magyarországon márciustól októberig tartózkodik a területen, rendszeres fészkelő. Tavak partján él. Leggyakrabban ártéri erdőkben telepszik meg, ritkábban fűzfákban gazdag nádas mocsarakban.
Testhossza 45-55 centiméter, szárnya fesztávolsága 80-90 centiméter, testtömege 560-870 gramm. Feje teteje, nyakszirtje, nyakoldalai rozsdásbarnák. Dolmánya és háta szürkés-fekete alapon bársony-fekete tollszegéllyel rajzolt, többi része, a fénytelen fekete evezők és faroktollak kivételével fénylő sötétfekete. A nászruha finom, keskeny, fehér, pehelyszerű ideiglenes tollakkal ékes. A szeme zöld. Testének csupasz helyei, a csőr és láb feketék. A fiatalok sötétbarnák, valamivel világosabbak az öregeknél.
Víz alá bukva keresi, a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat és piócákat is. Halastavaknál, ahol tömegesen jelennek meg, jelentős károkat okozhat.
Más vízimadarak telepei közelében, nagy nádasokban, ártéri erdők fáira rakják fészkeiket. 4-6 tojáson, 27-30 napig kotlanak. Költési ideje április-június.
Fiókáik fészeklakók.Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Európában sebezhető fajként tartják nyilván.Csökkenő állományú faj.