314
Attribute Type Value

Kezdőlap / Magyarország állatvilága / Madarak / Túzok

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Túzok (Otis tarda)

Fokozottan védett
Eszmei értéke: 1 000 000 Ft

Címkék: Túzok , madarak , fokozottan védett állat , Hortobágyi Nemzeti Park

A túzok elterjedési területe Marokkótól az Amur torkolatvidékéig nyúlik. Az egykor összefüggő európai elterjedési terület feldarabolódott. A faj Nyugat-Európa legtöbb országából - Spanyolország és Portugália kivételével - kipusztult. A Germán- és a Lengyel-alföld túzokállománya az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felmorzsolódott. A század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt. Az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Ezek közé sorolható a Balaton melléki, a mezőföldi és a jászsági túzoknépesség. Gyakorlatilag felmorzsolódott a Nagykunság, illetve Csongrád és Békés megyék déli részének állománya. Napjainkban a tiszántúli és az észak-alföldi populációk további felaprózódása és elszigetelődése figyelhető meg. Az utóbbi évek felmérései szerint jelentős állományai csupán a Duna menti síkságon, Dévaványa környékén, a Bihari-síkon és a Hortobágy térségében maradtak fenn.

A túzok a legmagasabb természetvédelmi értékű kategóriába tartozik, ami 1 000 000 Ft. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Magyarország túzokállománya 1400-1500 példányra tehető.

Az egyik legnagyobb termetű túzokféle, szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg. A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.

A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és az extenzív mezőgazdasági környezetben is. A mezőgazdasági területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek, ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek. Az utóbbi években létrejött ugarok is egyre kedveltebb tartózkodási helyei.

A túzok egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatók. Télen kifejezetten növényevő. Különösen a repce- és a lucernaföldek jelentenek számára kedvező táplálkozóterületet. A fiókák az első két hétben rovartáplálékot fogyasztanak. A növényi táplálék a harmadik héttől válik jelentősebbé számukra.

Védelmi szempontból lényeges viselkedési sajátossága az, hogy a párválasztás az ún. dürgéshez kapcsolódik. A dürgés az időjárástól függően március végétől május elejéig tart. Hagyományos dürgőhelyeihez ragaszkodik, azokat évről évre felkeresi. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet. Előfordul azonban, hogy akár 10 kilométernél is távolabb fészkelnek. Dürgőhelyének környékén nyugalmat igényel, a háborgatás befolyásolja a szaporodás sikerét. A tyúkok fészkelésre leggyakrabban a gyepet, a lucernát és az őszi búzát választják. A fészkelőhely kiválasztásában a növényzet magasságának - tehát közvetve a tavaszi csapadékviszonyoknak - van meghatározó szerepe. Csapadékos években a lucernát, szárazabb években a gabonát részesíti előnyben. A fészkelés április legvégétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval. Fészekalja általában 2 tojásból áll. Magyarországon évente 70-140 fészekalj veszélyeztetett. Ezek mintegy 30-55%-a megvédhető a természetben a fészek helyén. A kakasok 4-6, a tyúkok 4 éves korukra válnak ivaréretté.

A Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik. Ilyenkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran jelentős veszteség éri az állományt.

Régebben a magyar állomány csökkenésében valószínűleg jelentős szerepet játszott a vadászat, amely károsan befolyásolta az ivararányt. Napjainkra ez a veszély gyakorlatilag megszűnt. A fészkeket a kaszálás, betakarítás mellett jelentős mértékben károsíthatja a háziállatok taposása, belvizek és ragadozók (varjúfélék, róka, kóbor kutya) károsítása. A fészkelőhelyeken és a vonulás során az elektromos vezetékkel való ütközés tizedeli őket. Kemény teleken a kóborlókat a dél-európai országokban az illegális vadászat veszélyezteti. Az ónos esőtől röpképtelenné válnak a nagytestű madarak és ezért könnyen áldozatul esnek embernek, ragadozónak egyaránt. Fokozódó veszélyt jelent a rókának a veszettség elleni immunizálása miatt bekövetkező robbanásszerű állománynövekedése.

A Hortobágyi Nemzeti Parkban 80 kilométer hosszúságban föld alá helyezik az elektromos vezetékeket, más vezetékekre pedig felszerelnek a Firefly , azaz "Szentjánosbogár"  nevű fluoreszkáló eszközökből. A túzok ugyanis nagy teste ellenére nagy sebességgel repül – elérheti a 60 kilométer/órát is –, a vezetékek pedig pont a szokott repülési magasságában helyezkednek el. A rosszul navigáló madár számára az ütközés csaknem minden esetben csonkolásos sérüléssel és halállal végződik. Erre a problémára az irányította rá a figyelmet, hogy 2000-ben, illetve 2003-ban így vesztette életét az ugyanabból a fészekből származó két rendkívül ritka albínó túzok. A "szentjánosbogarakból" csak a legveszélyeztetettebb pontokra jut.