Nagy szikibagoly (Gortyna borelii)
Hernyója sziki kocsordon (Peucedanum
officinale
) él. Nyugat- és Közkép-Európában fordul elő.
Élőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban a sziki magaskórós társulásokban fordul elő, amely főleg sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg. A harmadik tipikus élőhely az Északi-középhegység déli lejtőin, gyakran egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek, többnyire lejtősztyepprétek.
A nagy szikibagoly petéiből a lárvák április közepe és május második hete között kelnek ki. A hernyók első fejlődési stádiuma (L1) a kikeléstől az első vedlésig tart, amelyre a kikelés után 4-5 nap múlva kerül sor, és kb. 48 órát vesz igénybe. Az hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén.
Hernyóinak bebábozódása tipikusan augusztus folyamán, egyes helyeken szeptemberben történik meg. A bábok változó mélységben, sokszor a talajfelszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30–40 cm mélyen találhatók.
A nagy szikibagoly imágói átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek, rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat. A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak.