Békászó sas (Aquila pomarina)
Magyarország veszélyeztet, ritka fészkelő madara. Hazai állománya mintegy félszáz pár lehet. Rendszeres vonuló, a telet Afrikában tölti, hozzánk március végén, április elején érkezik és szeptember táján vonul el ismét. Fészkelőhelye megválasztásában elsődleges tényező valamely lápos, mocsaras, vizes terület közelsége. Ártéri erdők, hegy- és dombvidéki erdők madara.
Testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres, testtömege 1100–2000 gramm közötti. A két nem egyforma, azonban a tojók nagyobbak. felismerése gyakorlott szemet kíván. Kisebb példányait gyakran az egerészölyvvel tévesztik össze. Hosszú, széles szárnyú, erőteljes röptű, sötét, de a szárnyain fakó, földbarnás színezetű madár. Alulról nézve röpképét szárnybélése, azaz alsó szárnyfedői világosabbak az evezőknél. Lecsukott szárnyainak vége jóval túlér a farok végén. Orrnyílásai kör alakúak.
Békákat, gyíkokat, kígyókat, egereket, cickányokat fogyaszt.
Fára, gallyakból építi fészkét. A fészekalja 2 tojásból áll, melyen 38-40 napig kotlik. A kikelt fiókákról még 55-60 napig a szülők gondoskodnak. A békászó sas fiókáinál rendszeresen előfordul a káinizmus. ( Az egy fészekaljban élő madárfiókák az életük első heteiben egymás ellen fordulnak, és az erősebb, nagyobb fióka elpusztítja a gyengébb, kisebb fiókát.)
