Függőcinege (Remiz pendulinus)
Alapvetően eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton kb. a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék délebbre vonulnak telelni. A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák. Az egész Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Magyarországon országosan előfordul a kisebb nagyobb halastavaknál, nádas mocsaraknál, folyó ártereken, nádassal övezett nyílt vizű tavaknál. Hazai állománya a Fertő tó vidékén a legsűrűbb, de a Tisza és a Rába mentén is gyakori. Becslések szerint Magyarországon 4500 – 13 000 pár él, és az állomány stabilnak mondható.
A függőcinege jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 8-11 grammos. Háta alapvetően vörösesbarna színű, a hasi rész pedig világosabb krémszínű. A felnőtt madarak feje szürke, a tojóknál keskenyebb a hímeknél szélesebb fekete maszk látható a szem körül. A fiatalok fejének színezete még a háttal egyezően vörhenyes. A tojók csak annyiban különböznek a hímektől, hogy maszkjuk kisebb.
Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló ízeltlábúak (pókok, hangyák, hernyók, csomósdarazsak, bodobácsok, levéltetvek) valamint az előbbiek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik. Sokszor látni egy-egy nádszálba vagy fűzgallyba kapaszkodva. Hívóhangja magas "cííí" vagy cinegeszerű "ci-ci-ci".
A függőcinege leggyakrabban vízpartok mentén álló fűzfák ágvilláiban építi fel – pontosabban szövi meg – lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, melynek a tetején csőszerű bejárat van. Alapanyagul nádbuga és gyékénybuzogány pelyheit, illetve barkapelyheket használ. Fészkének környékén kisebb revírt tart fenn. Évente általában kétszer költ, egy-egy fészekalj 5-8 tojásból áll. A kotlás 12-14 napig tart, majd 18-26 napnyi folyamatos szülői etetést követően a fészeklakó fiókák kirepülnek.
