Lápi póc (Umbra krameri)
Elterjedésének fő területét a Kárpát-medence alkotja. A Duna vízrendszeréhez tartozó reliktum, bennszülött faj. A lápi póc a nagy folyószabályozások (19. század) előtt általánosan elterjedt volt elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. A lápi póc a hűvös, tiszta vizű mocsarakban, tőzeggödrökben, lápokon, növényzettel sűrűn benőtt alföldi tavakban fordul elő, kifejezetten kedveli a mocsarakban húzódó, keskeny csatornák növényzettel borított oldalát.
Kistermetű hal, teste kismértékben nyújtott, enyhén zömök, oldalról lapított. Feje közepes méretű, orra rövid, az orr hossza nagyjából megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású, a szájhasíték enyhén felfelé irányul, a felső állkapocs vége a szem alá ér. Hátúszója a test hátsó részén helyezkedik el, alatta található a has és az alsó (farok alatti, anális) úszó, a farokúszója a hazai fajok többségétől eltérően szabályosan lekerekített. Kerek simaszélű (cycloid) típusú rugalmas (elasmoid) pikkelyei nagyok, melyek a fejtetőre, az arctájékra és a kopoltyúfedőre is kiterjednek. Oldalvonala nincs, de helyén világosabb, aranyszínű sáv húzódik, mely mentén a pikkelyek száma 30-35. Testének alapszíne vörösesbarna, a fejen és a testen szabálytalanul elszórt fekete foltokkal. Alsó állkapcsa és úszói világosabbak, a hátúszó és a farokúszó tövén sötét foltsor húzódik.
A lápi póc rövid életű és gyors fejlődésű halfaj. Első életévében testhossza elérheti a 4-5 centiméteres hosszúságot. Az ivarérettséget korán már kétéves korában eléri. Harmadik életévében a legfeljebb tíz centiméteres maximális hosszúságra is megnőhet, de négy évnél tovább nem él.
Ragadozóhal, a fiatalabbak zooplanktonnal, az idősebbek férgekkel, bolharákokkal, rovarlárvákkal, illetve alkalomszerűen apró halivadékokkal táplálkoznak. A rejtőzködő életmód folytatását és a lesből történő támadást segíti elő a lápi póc testszíne. Vadászata közben a kiszemelt áldozattal egy irányban helyezkedik el, megcélozza és mellúszójának csavaros mozgatásával úgyszólván észrevehetetlenül közelíti meg zsákmányát majd hirtelen ráveti magát. A mocsári életmódot segíti elő a kiegészítő légzőszervvé alakult úszóhólyagja, amely sima falú és hajszálerekkel sűrűn behálózott, ezek falán keresztül történik a gázcsere. Ennek köszönhetően az élőhelyén fellépő oxigénhiányos időszakokban a szükséges oxigént a légkörből, szájon keresztül is pótolni tudja. Ugyanakkor megfelelő oxigén ellátottság esetén teljes igényét ki tudja elégíteni az úszóhólyag használata nélkül is.
Ívási időszaka április-májusban van. Az ivarérett példányok színezete élénkebbé válik, a párosan ívó halak az előre kialakított fészekbe 12-18 o C vízhőmérsékletnél 5-8 szemenként mintegy 100-200 db 2 mm átmérőjű ikrát raknak le. Az ikrás a fészket egészen a lárvák kikeléséig őrzi. Az ikra keléséhez 22 o C-on 7 nap, 12-16 o C-on 10 nap szükséges. A kikelő lárvák 5-6 mm hosszúak. A teljesen kifejlődött úszókkal rendelkező ivadék 4-5 hetes és 14 mm hosszúságú.
Magyarországon fokozottan védett faj. Állományának jelentős csökkenését a mocsarak lecsapolása és újabban a természetes ellenségeként megjelenő ragadozó amurgéb fenyegeti.