Gyurgyalag (Merops apiaster)
A Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-Afrikában is. Kontinensünknek inkább csak a déli felében általános, északabbra szórványos előfordulású. Hozzánk viszonylag későn, május elején érkezik, s szeptember végével rendszerint az utolsók is eltávoznak afrikai telelő helyeikre. Magyarországon elterjedt fészkelő, állománynagysága 20 000 - 30 000 egyed.
Télen akár 2500-10.500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.
Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g.
Rovarevő specialistaként többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a nevük (Merops apiaster = "méhevő", "méhészmadár") is sejtetni engedi darazsakat és méheket is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat, mielőtt lenyelnék őket.
A meredek lösz vagy homokfalban telepesen fészkel. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Egy-egy folyosó hossza elérheti a 180 cm-t. Általában 5-6 gömb alakú fehér tojást rak. A kirepülő fiókák nyár végén, vonulás előtt, csapatokba verődve rovarásznak, száraz fák koronáiban vagy villanydrótokon pihennek, ilyenkor gyakran hallatják jellegzetes "prü-prü" hangjukat.
Sokszor a homokkitermelés teremti meg számára az alkalmas fészkelőhelyeket. Másrészt a költési időben végzett homokbányászat gyakran elpusztítja a tojásokat.
