Héja (Accipiter gentilis)
Európa, Ázsia és Észak-Amerika erdejeiben fordul elő, de parkokban és falvakban is él. A Kárpát-medencében főleg a hegy- és dombvidékein vadászik, de az Alföldön is megtalálható. Kontinensünkön belül itt Közép-Európában gyakoribb, Nyugat-Európában jóval ritkább, Angliából a század elején csaknem kipusztult. Magyarországon mérsékelten elterjedt ragadozó madár. Fészkét hegy- és síkvidéki erdőkben magasan a fa koronában építi.
Testhossza hím 50, nőstény 60 centiméter, szárnyfesztávolsága hím 95, nőstény 125 centiméter, testtömege hím 500-1100, nőstény 800-1350 gramm. A tojó lényegesen nagyobb a hímnél. Hím a háta szürke, a hasa halványszürke, sötétebb csíkokkal. A farok hosszú és vastag, az alsó farokfedők fehérek. A pofák két oldala és a fejbúb feketés, a szemöldöksáv fehér. A tojó nagyobb a hímnél, tömege kb. másfélszer akkora is lehet! A háta szürkésbarna, a hasa halványszürke csíkos, a színek fakóbbak mint a hímnél. Mindkét nem csüdje rövid és vaskos, ujjai erőteljesek, hegyes karmokkal. Az öregek hasoldala világos alapon harántszalagozott, míg az első éves fiataloknál a hasoldal hosszanti cseppfoltos.
Elsősorban különféle rágcsálókkal, kisebb és közepes nagyságú madarakkal táplálkozik. Vadgalambok, házigalambok, gerlék, seregélyek, fenyőrigók, feketerigók, varjak, szajkók, kedvelt zsákmányai közé tartoznak. Emellett lenyűgöző erejének és fürgeségének köszönhetően képes nagyobb méretű állatokat is elejteni, mint pl.: foglyok, nyúlfiak és kifejlett üregi nyulak! Általában lesből vadászik és hirtelen kapja el zsákmányát, a nyílt összecsapásokat nem kedveli. Egy faágon ülve, vagy a fák felett lebegve figyel és innen csap le áldozatára, amit erős lábaival öl meg. Prédáját vagy a helyszínen fogyasztja el, vagy ha az nagyobb, akkor egy nyugodt helyet keres, ahol egy részét megeszi, a maradékot pedig elviszi. Ahol eltűnnek a héják, ott általában elszaporodnak a rágcsálók. Vadászterületük akár 2000 – 5000 hektár is lehet, ezt senkivel sem osztják meg!
Az ivarérettséget 2–3 éves korban éri el. A párok hűségesek egymáshoz, látványos nászrepülést végeznek. A násztáncot a tojó kezdi, felszáll, majd siklórepüléssel leereszkedik a fák fölé. Ezután a pár körberepüli a territóriumát, lassú és méltóságteljes szárnycsapásaik egyfajta légi balettre emlékeztetnek! Általában előző évi helyüket foglalják el, de váltó fészket is használnak. Fészekalja 4 kékesfehér tojásból áll, de általában csak két fiókát nevelnek fel. A kotlás áprilisban kezdődik és 40 napig tart. A fiatal madarak 40–43 nap után repülnek ki. Költési ideje április-június.