Vörösbegy (Erithacus rubecula)
Európában csak a legészakibb területekrõl hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig terjed. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Magyarországon elterjedt fészkelő madár. A domb- és hegyvidéki erdőkben gyakoribb, de a síksági erdőkben is megtalálható. Lombos és elegyes, gazdag aljnövényzetû erdõk lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, erdei mély utak környékét. Ritkábban ártéri erdõkben, nagyobb parkokban, a városok zöldövezeti részein, bokros kertekben is költ. Hazánkban március-október hónapokban látható, kis számban át is telel. Rendszeres fészkelő.
Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 26 cm és testtömege körülbelül 19,5 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös, könnyen felismerhető.
Szinte kizárólag állati eredetû táplálékkal él, csupán õsszel (és az áttelelõk télen) fogyaszt növényi anyagokat is (fekete bodza bogyóit, télen hullott almát). Fõként különbözõ rovarokkal és pókokkal táplálkozik.
A fészkelõhelyen elõször a hímek jelennek meg. A késõbb érkezõ tojók választják párjukat és vele a revírt is. A hímek - mint az énekesmadaraknál általában - többségben vannak. Évente 20% is pár nélkül maradhat. Ezek esetenként zavarhatják a költést. A fészek helyét a tojó választja ki, és egyedül épít. A hím a közelben énekel, néha kíséri párját. A fészek elhelyezése nagyon különbözõ, és a vörösbegy nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja. Talajmélyedésben, gyökerek alatt, erdei híd gerendáján, farakás között, a bokrokban heverõ üres bádogkannában, néha mesterséges fészekodúban is költ. Ez utóbbira magyar adatok is vannak. A fészekanyagot (az alap száraz levelekbõl és mohából, a csésze finom gyökerekbõl, mohából és szõrszálakból áll) hordja. A tojások száma 6-7. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja idõrõl idõre eltávozik a fészekrõl, eteti azt. A kotlási idõ 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtõzködnek a közelben, ahol szüleik tovább táplálják õket.
A vörösbegy a hazai erdõkben a leggyakoribb kakukkgazda.
A vörösbegy rendszeres áttelelõ (elsõsorban a hímek), e példányok legalább egy része távolabbról érkezik hozzánk. A hazai állományt nem fenyegeti veszély, de a nálunk telelõk védelemre szorulnak.