Állománya világszerte csak néhány száz egyedből áll, lényegesen több szibériai tigris él ma fogságban, mint szabadon . Nem csak bundájukért, de ékszernek való karmaikért, illetve tévesen gyógyhatásúnak vélt csontjaikért és bajuszukért is előszeretettel vadásszák.
A szibériai (vagy amúr) tigris (Panthera tigris altaica) a legnagyobb termetű nagymacska. Hatalmas területen él, amely akár 300km2 kiterjedésű is lehet. Mivel ilyen nagy vadászterületet igényel, ezért sosem élt túl sok belőlük bolygónkon. A faj egyedszámának mélypontja az 1930-as években volt, akkor alig több mint 50 egyede élhetett vadon. A védelemnek köszönhetően száma lassan nőni kezdett, manapság vadon mindössze 400-500 egyede él. Bár e ritka nagymacskák vadászata szigorúan tilos, az orvvadászat folyamatosan fenyegeti őket. Csak az elmúlt évben 800 vadorzót értek tetten a vadőrök. Az egész világot behálózó feketekereskedelmet a mai napig elsősorban az emberi luxusigény, a gyűjtőszenvedély és a népi hiedelem működteti. Sajnos. A szibériai tigris természetes élőhelye Oroszország területére esik, a szegény sorban élő helyi lakosság egyetlen elfogott példányért éves fizetésének akár a többszörösét is megkapja. Nem csoda hát, hogy a területen egyre kevesebb tigris él.
A tigrisek élőhelyének megóvása érdekében, a helyi hatóságokkal közösen, védett területeket és nemzeti parkokat létesítettek. Mivel azonban a tigriseknek kiterjedt a vadászterületük, nem lehet a teljes élőhelyüket védelem alá vonni. Ezért különösen fontos gondoskodni arról, hogy a jövőben a vadászati és erdészeti gyakorlat tekintettel legyen a szibériai tigrisre, e különleges és veszélyeztetett nagymacskafélére.
A szibériai tigris téli bundája, a melegebb éghajlaton élő inkább vöröses bundával szemben halványabb sárga, több fehér is van benne. Így jól beleolvad a hófödte fenyves tájba. Mivel el kell viselnie a -45°c –os hőmérsékletet is, szőre hosszabb és vastagabb, mint más társaié. Ez az egyetlen tigris-alfaj, amelynek hasát és horpaszát kb.5 cm hőszigetelő zsírréteg fedi. Ez védi őt a jeges szél és a rendkívül alacsony hőmérséklet ellen; egyszersmind energiatárolásra is szolgál. Fülei a hideg éghajlathoz alkalmazkodva nagyon rövidek.
A szibériai tigris hímje 1,7- 4 m hosszú, a nőstény kisebb. Vállmagasságuk 105-110 cm. Testtömege elérheti a 250- 280 kg-ot, legalább 100 kg–mal nehezebb bengáli rokonainál. A természetben 15-25 évig élnek. Az ivarérettséget 3-5 éves korukban érik el, a párzási időszak az egész évre kiterjed, de főleg novembertől áprilisig jellemző. Az utódok száma általában 3-4 kölyök.
Főbb tápláléka a gím-, szik-, Dybowsi-, pézsma-, jávorszarvas, vadkecske, hosszúfarkú gorál, de akár a medvét, farkast és a hiúzt is elejti. Kedvenc tápláléka a vaddisznó, pedig annak egyedei 350 kg-ot is nyomhatnak, agyarrá nőtt fogaikkal, pedig mély sebeket ejthetnek; többször láttak szarvast elejtő vaddisznókat. Körülbelül 5 naponta ejt el egy nagyobb vadat, amelyből 50 kilónyi húst is fel tud falni egyszerre. A tetemhez később is visszajár. Az emberre is veszélyt jelent, volt rá példa, hogy az ott kiránduló csoportokra támadott rá, ezenkívül történt már halálos szibériaitigris-támadás. Ha északon télen kevés a táplálék, még az egereket, békákat sőt a rovarokat se veti meg. Lazac vonulásának idején a tigris lazacot is eszik. Nagyobb madarakat (pl.: páva), hüllőket is elkap. Vadászmódszere a többi tigriséhez hasonló. Magányosan él a territóriumán belül. Általában kitérnek egymás elől, ritka az ellenségeskedés.
Hozzászólások