683
Attribute Type Value

Kezdőlap / Magyarország állatvilága / Kétéltűek / Barna ásóbéka

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

Védett
Eszmei értéke: 2 000 Ft

Címkék: Barna ásóbéka , kétéltűek , védett állat , Hortobágyi Nemzeti Park , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

Közép-Európában és Ázsia nyugati részén honos. Hazánkban a sík- és dombvidékeken szinte mindenütt előfordul, a magasabb hegyeket általában elkerüli. Előnyben részesíti a laza talajú élőhelyeket, általában nem található meg a sziklás vagy erősen kötött talajokon. A barna ásóbéka a legkülönbözőbb élőhelyeken megtalálható, így pl. lombhullató és tűlevelű erdők szegélyzónájában, réteken, az emberi településeken parkokban, kertekben, mezőgazdasági területeken. Leginkább azonban a nyílt, laza (homokos, löszös) talajú területeket részesíti előnyben. Ásó hajlama, rejtőzködése miatt számára ez felel meg a leginkább, ezért kerüli a sziklás vagy nagyon kötött talajú élőhelyeket. Nagyon száraz területeken az állomány a vízterek közelében koncentrálódik. Többnyire az alacsonyabb fekvésű síkvidékek lakója, de 600-700 m tengerszint feletti magasságon is előfordul. Szaporodáshoz leginkább az állóvizeket, a kisebb-nagyobb tavakat, vízzel elöntött területeket keresi fel. Előnyben részesíti a gazdag vízinövényzetű víztereket.

A hím testhossza 6,5 centiméter, a nőstényé 10 centiméter. Zömök testalkatú, végtagjai rövidek és erősek. Nagy szeme és függőleges állású pupillája van. A hátsó lábának ujjai között úszóhártya feszül, s a lábközéptájékon, elszarusodott, félhold alakú ásósarkantyúk találhatóak, melyet ásáshoz használ. Az állat hátoldala olajzöld, vagy barna, hosszanti sötétebb foltokkal tarkítva. A hasoldala piszkosfehér, világosabb vagy sötétebb, márványos, foltos rajzolattal. Színezete nagyon változatos lehet. A hímek alapszíne sárgás-, a nőstényeké inkább szürkésbarna, amelyet nagy sötét- vagy olívbarna foltok és apró vörös pontok tarkítanak.

A barna ásóbéka rejtőzködő életmódú, elsősorban éjjel aktív faj. Főleg a saját maga által ásott földalatti lyukban tartózkodik (ez akár 60 cm mély is lehet), de elfoglalja a kisemlősök elhagyott járatait, meghúzódik kövek alatt is. Táplálkozásra a csapadékos, párásabb napokat, választja. Nappal csak a szaporodási időszakban mozog, bár a szaporodóhelyre is elsősorban éjszaka vándorol, ilyenkor a léghőmérséklet gyakran alig haladja meg a 0 ºC-ot. A fiatal állatok leginkább a vízközelben tartózkodnak, a kifejlettek akár egy kilométerre is eltávolodhatnak attól. Táplálékát a talajfelszínen mászó rovarok, pókok más gerinctelen állatok alkotják. Fagymentes hibernálóhelyét szeptembertől novemberig keresi. Akár 2 m mélyre is beáshatja magát, vagy rágcsálók járataiban vészeli át a telet. Szaporodása márciusban, áprilisban kezdődhet, néha elhúzódhat akár júniusig is.

A peték 3-4 mm átmérőjűek, amelyeket több sorban, mintegy 20 mm vastag, többnyire 20-30 cm hosszú (ritkán hosszabb) zsinórban rak le a nőstény vízinövényekre tekerve. A petezsinórban akár 3500 pete is lehet. A fejlődő embriók a petezsinórban feketék. Az ebihalak keléskor 5 mm hosszúak, az átalakulásig minden más faj lárvájánál sokkal nagyobbra nőnek, meghaladhatják akár a 8-10 centiméteres hosszúságot is. Színük szürkés, barnás, néha sárgás, a hasoldal fehéres, a farok világos. A lárvák légzőnyílása baloldali, a végbélnyílás középen van. Az ebihalak farokvége kihegyezett.

A faj érzékenyen reagál a vízminőség változására és a talaj minőségére. A víztereket elérő szennyezések a lárvákra igen veszélyesek. Elsődlegesen azonban az élőhelyek megszűnése, átalakulása, és az egyéb antropogén hatások erősödése jelenti a problémát.