Fekete rigó (Turdus merula)
Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Eurázsián kívül a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában is fészkel. Országosan elterjedt és gyakori fészkelő madarunk. Sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Az utóbbi száz év során kultúrkövetővé vált. Előbb csak Budapesten telepedett meg, később más városokban is. Ma már szinte minden településen költ hazánk területén. Mindezek mellett megmaradtak a természetes élőhelyeken költő populációi is, sőt ez irányban is terjeszkedett az Alföld területén telepített erdők irányában. A városiak egyben állandó madarakká váltak, legalábbis részben, míg az erdeiek ma is költözők. A városi környezet kedvezõ életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya stb.) kihasználva, tömegesen elszaporodott. Telelő hazájuk a mediterrán térségben van.
Szeptemberben kezdik a vonulást. A gyûrûzési adatok alapján a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban töltik a telet. Február végére már újra a hazai erdõkben vetélkednek, verekednek fajtársaikkal a legjobb fészkelõhelyekért.
Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–120 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák. A hím fekete, a tojó barnás színű, a fiatalok az első vedlésig pettyezett mintájúak. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját.
Bogarakat és azok lárváit, pattanókat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, de nagyon szeretik a gyümölcsöket is.Ősszel táplálékában megnő a magvas és a bogyós termések aránya. Ezek kivételével zsákmányát általában a talajfelszínen, avar között keresi. Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csõrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fõ táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.
A hímek februárban foglalják el a költõhelyet, és annak határát erõteljes, messze hangzó énekkel védelmezik. A párok által védett revír nemcsak a fiókák fölneveléséhez szükséges táplálék megszerzését teszi lehetõvé, hanem csökkenti a fajtársak közötti összetûzések lehetõségét, valamint a különbözõ ragadozók által okozott fészekaljpusztítást is. Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi fészkét. A városi élõhelyeken gyakran fészkel házfalak repedésében vagy ereszcsatornák hajlatában is. A tojó 2-3 nap alatt megépíti vékony gallyakból, fûszálakból álló, sárral összetapasztott fészkét. Ritkán a fû és az avar között a földön költ, ilyenkor a fészek belsejét avarlevelekkel béleli. A tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utolsó tojás lerakása után kezdõdik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban elhagyják a fészket, de a szülõk (fõleg a hím) még 2-3 hétig etetik õket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak a lerakását. A második költés fészkét általában új helyre építi. Ritkán elõfordul, fõleg a városi parkokban, ahol kevesebb a fészkelésre alkalmas hely, hogy az elsõ költés fészkét használja újra.
Napjainkban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők.
