Szibériai nőszirom (Iris sibirica)
Eurázsiai elterjedésű faj. Nedves réteken, üde tölgyesekben él. Változó vízellátású láp- és mocsárréteken, láperdők szélén fordul elő. Hazai előfordulásai: Nyírség és Észak-Alföld; Duna-Tisza köze; Mezőföld; Kisalföld; Dél-Dunántúl; Nyugat-Dunántúl; Dunántúli-középhegység; Északi-középhegység. A Tiszántúlon ritka.
50-80 cm magas, nyúlánk termetű, üreges szárú nősziromfaj. A levelek 5-7 mm szélesek, sokkal rövidebbek a virágzó szárnál. A felső szárlevelek és a buroklevelek hártyásak. Szára rendszerint egyvirágú. A külső lepelcimpák körmének hossza feleakkora, mint a kerekded, elöl kicsípett csúcsi rész. A lepel sötétlila. Termése tok, nem csőrös. Május-júniusban virágzik. Tőkéjében meghajtó és hánytató anyag van, ezért a mérgező növények közé sorolják.