382
Attribute Type Value

Kezdőlap / Nemzeti parkok és élőviláguk / Hortobágyi Nemzeti Park / Védett és fokozottan védett állatok / Madarak / Kékes rétihéja

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Kékes rétihéja (Circus cianeus)

Védett
Eszmei értéke: 50 000 Ft

Címkék: Kékes rétihéja , védett állat , madarak , Hortobágyi Nemzeti Park

Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt előfordul. Magyarországon rendszeres átvonuló, valamint gyakori téli vendég. A korán érkezőkkel ritkán augusztus végén vagy szeptemberben már találkozhatunk. Azonban a vonuló madarak nagy része október-novemberben érkezik hazánkba. Leggyakoribb előfordulási területe az Alföld (Hortobágy, Kiskunság). A fészkelő, a vonuló- és a telelőterületein az alacsony növényzetű, nyílt vidéket (puszta, szántó, rét, legelő) kedveli.

A madárra mind a tollazat színében, mind pedig a testméretekben (a tojó a nagyobb) az ivari dimorfizmus jellemző. A felnőtt hím példány alul és felül egyaránt szürke, a torok és a begy valamivel sötétebb, az elsőrendű evezők feketék. A felnőtt tojó felsőteste sötétbarna, a farkcsík feltűnően erősen fehér, a farok jellemzően sötétbarnán csíkozott. A fej és válltollak világosabb barnák. A has rozsdabarna, hosszanti csíkozással, a farok vöröses színezetű. Az evezők vége fekete. Mindkét ivarnál a csőr fekete, a láb sárga, a karmok feketék. A szivárványhártya a fiatal példányokon barnás, az öreg madarakén sárga.

Mind a kisemlősöket, mind a madarakat testalkatából adódóan könnyen zsákmányolja. Megfigyelések szerint szeles időjárás esetén a madarak, szélcsendes időben pedig a kisemlősök zsákmányolása volt nagyobb. A télen begyűjtött példányok gyomrában a madarak domináltak, kisemlős szőr (pocok, egér) csak nyomokban volt megfigyelhető. Hazai vizsgálatok szerint a kisemlősök fogyasztása jelentős hányadban fordul elő (domináns a mezei pocok fogyasztása).

A kékes réti héják egy szaporodási időszakra választanak párt maguknak. A fészkelés kezdete Délen április végére, Északon május végére esik. A hím jelöli ki a territóriumot, azonban fészkét a tojó építi a talajon, rendszerint bokrok vagy magas növésű növényzet védelmében. A fészek építésében a hím alig vesz részt. A tojó a rendelkezésre álló növényi részekből alakítja és béleli ki a fészekcsészét. Nedves helyen a fészek mellé emelvényt is készít, amelyen a fiatal madarak kifejlődnek és felnőnek. Fészkelő területéhez hű, általában egyesével, néha azonban laza telepekben, évente egyszer költ. Olykor sarjúfészke lehetséges. Rendszerint 4-6 tojását 2 naponta rakja le. A tojás formája ovális vagy rövid ovális, színe szürkésfehér, a világostól a rozsdabarnáig terjedő foltokkal. A kotlás 29-39 napig tart, ebből egy-egy tojás kelési ideje 29-31 nap. Mivel a kotlást a tojó már az első tojás lerakása után megkezdi, ezért a kelés akár 10 napra is elhúzódhat. A tojó hosszan ül fészkén, a táplálékot a hím szerzi be, azt a levegőben adja át a tojónak. A fiatalok fészeklakók, azonban hamar elhagyják a fészket, és a növényzetben tartózkodnak, de táplálkozni visszatérnek. A tollasodás a 35. napra fejeződik be, a fiatalok röpképesek lesznek, azonban továbbra is követik szüleiket. Önállósodásuk pontos ideje nem ismert.

Fészkelő állomány csökkenését veszélyezteti:
• varjúfélék, vaddisznó, róka által a fészekaljban okozott veszteségek,
• táplálékforrás kínálata,
• költőhelyeinek zavarása (turizmus, forgalom, mezőgazdasági munkák),
• illegális vadászat.