983
Attribute Type Value

Kezdőlap / Tájvédelmi körzetek és élőviláguk / Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet / Védett és fokozottan védett állatok / Hüllők / Keresztes vipera

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Keresztes vipera (Vipera berus)

Védett
Eszmei értéke: 50 000 Ft

Címkék: Keresztes vipera , védett állat , hüllők , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

Európában és Ázsia nagy részén találkozhatunk vele a nedvesebb síkvidéki erdőségekben egészen az északi szélesség 67°-ig. Magyarországi állománya összefüggéstelen foltokból áll: a Zemplénben, és a Tisza felső folyásánál a faj törzsalakja (Vipera berus berus), illetve Zala és Somogy megyében (Baláta-tó) – a jelenkori kutatások ismeretében – két alfaja, a (V. b. berus) és a (V. b. bosniensis), valamint egy színváltozata, a fekete keresztes vipera (V. b. var. prester) fordul elő. A szigetszerűen előforduló populációk veszélyeztetettek, így – mint minden hazai kétéltű- és hüllőfaj – védett.

A hímek alapszíne világosszürke vagy szürkésfehér, melyet a gerincvonal mentén elhelyezkedő, rombusz alakzatokból összekapcsolódó, fekete, vagy sötétszürke hullámvonal díszít. Az oldalakon szintén hasonló tónusú, szabálytalan foltok helyezkednek el. A fejtető általában fekete, ahonnan X, vagy Y alakú rajzolat indul ki. A fej két oldalának világosszürke alapszínét - a szemtől a halántékig - egy fekete sáv mintázza. A hasi oldal grafitszürke, egyes példányoknál apró, fehér pontokkal tarkított. A nőstények barna, vörösesbarna alapszínét, a hímekkel megegyező, ám azoktól jóval sötétebb rajzolat teszi változatossá. A hasi oldal rozsdavörös, vagy szürkésbarna, világos tónusú pontokkal. Előfordulnak egyszínű egyedek (fekete, vörösesbarna, stb.) is. Ezeknél a példányoknál a két nem megkülönböztetése színezetük alapján nem lehetséges.

A faj rejtőzködő életmódot folytat, nagyon éber. A telelésre alkalmas üregekben, faodvakban, rágcsálójáratokban akár több száz példány is összegyűlhet, és a viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják vackukat. A téli pihenőt követően február végén-márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A hímek minden esetben 2-3 héttel előbb jelennek meg mint a nőstények (az időjárás függvényében), majd először levedlenek. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen zajlik mindkét nem életritmusa, melyet gyakran több állat oszt meg egymással. A megfelelő élettér minden esetben vízhez kötött. Tavasszal és ősszel szinte egész nap, a nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Éjjel nem mozog.

Főleg kisemlősökből álló, de olykor rovarokkal, kétéltűekkel, más hüllőkkel kiegészített étrendjét marással teszi ártalmatlanná. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera a megmart zsákmányát a szagnyoma alapján tájékozódva, a fej felől kezdi lenyelni egészben. Az újszülöttek elsősorban egyenesszárnyú rovarokon (szöcskék, sáskák) kezdik meg a táplálkozásukat. A sikeres zsákmányszerzést emésztési pihenés követi.

A párzásra tavasszal, április-májusban kerül sor. A nőstények a telelőhelyek pár kilométeres körzetében foglalnak területet. A párzás során, több hím esetleges találkozásakor heves harcokat vívnak egy-egy nőstény kegyeiért. A szagjelek alapján megtalált nőstények faroklengetve jelzik készségüket a párosodásra. Ez akár órákig is eltarthat. A keresztes vipera álelevenszülő: utódai a testében fejlődnek 75-100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14, számuk egyenesen arányos az anyaállat életkorával. A kicsinyek a felnőttek szagnyomai alapján találják meg a majdani teleléshez nélkülözhetetlen búvóhelyeiket.

A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. A kígyómarás ritkán halálos, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset.

A marás tünetei:

* azonnali, erős fájdalom, amely órákon belül elterjed gyengeséget és gyulladást okozva
* percek múltán jelentkező bizsergő érzés, duzzadás
* ritkán vérhólyagok
* sebek, melyek 24 órán belül az egész megduzzadó végtagot beboríthatják
* rendkívül ritkán nekrózis

A faj egyedszáma az alapvetően rejtett életvitele miatt kevéssé ismert. Természetes ellenségei közé a sünök és vaddisznók tartoznak, de a fiatal viperákat szinte minden fogyasztja (nagyobb madarak , vakond, ragadozó futrinkák stb.). Emberi részről elsősorban élőhelyeinek drasztikus megváltoztatása, átalakítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből is az észrevett állatot.