Kardoslepke (Iphiclides podalirius)
Európában, Ázsia nyugati és Afrika északi területeinél honos.
Szárnyainak fesztávolsága 75 milliméter. Fehér alapszínét fekete csíkok díszítik. Első szárnya a csúcsa felé erősen megnyúlt, hátulsó szárnya szintén nyújtott, és hosszú, elkeskenyedő farokban végződik. A szárnyak alapszíne sárgásfehér, néha áttetsző, rajtuk hosszirányban elvékonyodó,végükön elmosódó, fekete csíkok futnak le. A hátulsó szárny széles, kormosan behintett fekete szegélyében élénkkék, félhold alakú foltok sorakoznak. Belső szögletében felül széles, narancsvörös sávval, alul fekete szalaggal keresztezett kék szemfolt díszlik. Jellegzetessége a feje mögé behúzható, húsos,kettéágazó nyúlványa, az ún.nyakvilla, amelyet akkor ölt ki, ha veszély fenyegeti. Ez a képződmény csupán ijesztésre való.
Nagy területeket kóborol be, és így városi parkokban,kertekben is megjelenhet. Hosszú pödörnyelvével előszeretettel szívogatja a virágok nektáriumait.
Évente két nemzedéke van. Az első tavasszal, az áttelelő bábokból repül kel ki. Második nemzedéke nyáron repül. Tápnövénye a kökény, a galagonya, a berkenye, a mandula, az őszibarack és a körte. A hernyó vaskos teste zöld színű, hátán és oldalán sárga vonalak húzódnak. A tápnövényhez erősített nyári bábja zöld, az áttelelő báb színe sötétsárga, vagy barna.
Egyedszáma évenként erős ingadozásokat mutat. Annak ellenére, hogy a növényvédő szerek széleskörű alkalmazása miatt ma már a művelt területeken hernyói nem tudnak kifejlődni, egyes években nagy számban jelenik meg. A hernyók a lomb megrágásával-főleg a fiatal őszibarackosokban-esetenként nagy kárt okozhatnak.