942
Attribute Type Value

Kezdőlap / Tájvédelmi körzetek és élőviláguk / Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet / Védett és fokozottan védett állatok / Ízeltlábúak / Nagy szarvasbogár

Keresés

A hét kérdése

Te részt veszel a Föld órája akcióban?

Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)

Védett
Eszmei értéke: 2 000 Ft

Címkék: Nagy szarvasbogár , védett állat , ízeltlábúak , Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

Dél- és Közép-Európa lakója, de Ázsiában Iránig, nyugaton pedig Nagy-Britannia szigetéig találkozhatunk vele. Erõsen kötõdik a tölgyesekhez, ahol a szarvasbogarat fõleg a fák törzsén, a lombkoronában, vagy lehullott ágakon lehet megtalálni. Gyakran fordul elõ parkokban is, ahol tölgyfák vannak. Hazai tölgyeseinkben elterjedtnek és helyenként gyakorinak mondható. Legerõsebb populációi valószínûleg az alföldi tölgy-kõris-szil ligeterdõkben tenyésznek.

A hím 3,5-8,5 cm hosszú, a nõstény lényegesen kisebb, nagysága 2,5-5 cm. A hím fejét díszítõ "agancs" tulajdonképpen erõsen megnagyobbodott rágó (mandibula), melynek csak a verekedésben van szerepe. A rágó és a bogár mérete a lárvakorban felvett tápanyagok mennyiségétõl függ. Öreg tölgyesekben sokkal gyakrabban bukkanhatunk kapitális méretű hímekre, mint a fiatal, csenevész állományokban. A szarvasbogarak táplálékfelvétele különös módon történik: vörösbarna alsó ajkukkal nyalogatják különbözõ fák, különösen a tölgyfa nedveit. A nőstény rágói igen erõsek és így alkalmasak a fa kérgének megrágására, hogy ezután a tölgy édes nedvéhez jusson. A táplálék, illetve a nõstények megtalálása a szaglás segítségével történik.

Alkonyatkor aktív, a meleg esti órákban keresi fel táplálkozási helyeit. Na a hímek itt találkoznak, akkor küzdelemre kerül sor. A hímek egymás felé fordulnak, összeakasztják agancsaikat, és mindegyik megpróbálja a másikat felemelni. A cél az ellenfél ledobása a fáról, de ilyenkor a nõstényeket is elkergetik. Az órákon át tartó harc végén egy pár marad. A hím a nõstényre mászik, a fejük mindig egy irányba néz, és ebben a helyzetben maradnak napokig. Sikeres párzás után a nõstény egy korhadt fatörzsbe vagy a földbe, egy gyökér közelébe rakja petéit. A lárvák fejlõdése 3-5 évig tart, a táplálékkínálattól és a hõmérséklettõl függõen. A jól táplált lárva a 10 cm-t is elérheti, kövér cserebogárpajorhoz hasonlít. Röviddel a bebábozódás elõtt úgynevezett bábbölcsõt épít, hogy abban bábozódjon be. A hímek bábbölcsõi mindig nagyobbak a nõstényekénél, esetükben a jól látható rágókezdemény a hasoldal felé irányul. Õsszel kelnek ki a bogarak, de tavaszig a búvóhelyen maradnak. A nyári melegben, júniusban jelennek csak meg a szabadban. A hímek igen rövid ideig, mindössze néhány hétig élnek, a nõstények jóval tovább.

Repülõ szarvasbogarakat leginkább fülledt, vihar elõtti idõszakban vagy csendes meleg estéken lehet megfigyelni.

Élőhelye folyamatos pusztítása miatt visszaszorulóban van. Az utóbbi évtizedekben - elsõsorban az intenzív fakitermelés következményeképpen - állományai jelentékenyen visszaszorultak, amiben az a helytelen gyakorlat is közrejátszik, hogy a tuskókat eltávolítják az erdõbõl. Nyugat-Európában a szarvasbogár egyes helyekrõl teljesen eltûnt.