A mezei szil elsősorban ligeterdőkben, nyirkos, olykor elárasztott, tápanyagban és bázisokban gazdag talajokon él, de más erdőkben, erdőszéleken, réteken és legelőkön is előfordul. 20-30 méter magas lombhullató fa. Koronája igen változatos, a típusnál többnyire meglehetősen keskeny és magasan boltozatos, sokszor azonban szabálytalan. A kéreg barnásszürke, hosszú, igen mély barázdákkal és domború bordákkal. A vesszők olykor vastag paralécesek. A 6-10 cm hosszú és mintegy 5-8 centiméter széles levelek változó alakúak, túlnyomórészt fordított tojásdadok vagy hosszúkásak, kihegyezettek és feltűnően asszimetrikus vállúak, szélük kétszer fogazott, fonákjuk az érzugokban szakállszőrös, felső oldaluk többnyire kopasz és fényes sötétzöld színű. Virágzási ideje március-április. Lombfakadás előtt apró fejecskékben nyíló, apró virágai sötétpirosak. Kocsánytalan, visszás tojásdad körszárnyas lependék termései kilombosodás előtt világoszöld csomókban díszlenek a vesszőkön. Májusra termései halvány barnára érnek és lehullanak.