Ázsiai eredetű, 1574-ben hozták Konstantinápolyból Bécsbe, majd innen terjedt el hazánkban is, főként szerzetesek és barátok közvetítésével, akik gyógyhatása miatt termesztették. A növények később kivadultak, mára pedig a magyar flóra szerves részévé váltak. Az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, állóvizek partjain.

Levelei kard alakúak, két sorba rendeződnek. A gyöktörzse hát-hasi irányban erősen lapított, a felső oldalból erednek a levelek, a hasiból a gyökerek. Belsejét nagy mennyiségű átszellőztető alapszövet béleli, belőle régebben kálmosolajat vontak ki (parfümipar, gyógyászat). A kálmosok ivartalanul a gyöktörzs elágazásaival szaporodnak. A torzsavirágzat elhajlik a kihegyesedő, egyenesen folytatódó buroklevél elől. Gyökere kúszó, elágazó, kellemes illatú, kesernyésen fűszeres ízű. Illóolajat, nyálkát, cseranyagot, keményítőt tartalmaz.

Borok, likőrök és pálinkák, gyógyteák fűszerezésére használják. Kitűnő étvágygerjesztő, idegerősítő, vértisztító, gyomorerősítő. Védelem alatt áll, nem gyűjthető!