Kültakaró
Az ízeltlábúak kültakarója a kitin, amely egy nitrogén tartalmú poliszacharid. A kültakaró egyben külső váz is, ehhez csatlakozik belülről a harántcsíkolt izomrendszer.
A kitin máshol is előfordul az élővilágban, például a gombák sejtfalában, fonálférgek petehéjában, a gyűrűsférgek és a puhatestűek testében is.
A kitinpáncél nem tud nőni, ezért időnként le kell vedleni. A vedlést közvetlenül megelőzően a hám és a kitin között folyadék gyűlik fel, majd régi kitinpáncél felreped és az állat kibújik belőle. Az új páncél kezdetben még puha, rugalmas, világos színű. Az állat mérete ilyenkor nőhet, majd a páncél megkeményedik. A kitin minősége a különböző csoportokban kissé módosult. A rákokra a meszes kitinpáncél, a rovarokra a kemény kitin, a pókszabásúakra a vékonyabb, lágyabb kitin a jellemző. A kitinbe színanyagok is beépülhetnek, a finom felszíni mintázat pedig interferenciaszíneket okozhat. A rovarok és a pókok kitinpáncélján gyakran kitinszőrök vannak. A lepkék hímpora tetőcserépszerűen egymásra boruló, apró kitinpikkelyek sokasága.