Barkóscinege (Panurus biarmicus)
A barkóscinege Európában ritka és rendszertelen költő madár. Németország északkeleti részében, Hollandiában, valamint Ausztriában is megtalálható. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő. Szorosan kötődik a nádasokhoz. Főként az avas nádasokban telepszik meg. Nem vonuló, télen is a különböző nádas területek között kóborol. Magyarországon, a Fertő-tó nádrengetegében nagyobb számban fészkel.
Testhossza 17 centiméter, testtömege 14–16 gramm. A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím. A fiatalok feje vörös, de a hátuk közepe fekete.
A madár társas, és tartós párkapcsolatban él. Tápláléka nyáron rovarok, télen magvak.
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április-július között van. Évente kétszer-háromszor költ. A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5–7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12–13 napig kotlik. A fiatal madarak 9–13 napos korban válnak röpképessé.
Védelme érdekében természetvédelmi területeken március folyamán már tilos a nád vágása, mivel fészkeit pusztíthatják el.
